Mit hívunk antropogén katasztrófának?
Az ipari forradalom kezdete óta történnek olyan balesetek, katasztrófák, amelyek közvetlen módon az emberi és az ember természetátalakító tevékenysége miatt következnek be. Ezekbe beletartoznak a vegyi szennyezések, az olajtankerhajók vagy olajkutak balesetei és az atomerőművek üzemzavarai és balesetei is. Ezek mindegyike hatással van a környezetre, és emberi életekre egyaránt.
Mi okozza az antropogén katasztrófákat?
Ezek hátterében sokféle tényező lehet, de mindegyike az emberhez köthető. Gondtalan tervezés és kivitelezés, a megfelelő törvényi szabályozások be nem tartása, a megfelelő ellenőrzések és vizsgálatok elmaradása, vagy hibás döntések is vezethetnek egy-egy antropogén katasztrófa bekövetkezéséhez. Ezekből mutatunk be most néhányat.
DDT, a tesztelés nélküli rovarölő csodaszer
A DDT (teljes nevén diklór-difenil-triklóretán) rovarölő hatását Paul Müller svájci kémikus fedezte fel, aki ezért 1948-ban orvosi Nobel-díjat is kapott. Ezt a rendkívül hatásos rovarmérget a II. világháborúban és az azt követő időszakban sikeresen alkalmazták a különböző betegségeket (a tífuszt, pestist, maláriát és sárgalázat) terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogon ellen. Később a mezőgazdaságban növényvédelmi okokból is elterjedt, Európában a kolorádóbogár ellen permetezték. Csak az Egyesült Államokban 675 000 tonnát szórtak szét belőle az 1940-es éveket követő 30 éven keresztül, aminek eredményeként 1950-re a malária szinte teljesen eltűnt az országban. A DDT milliók életét mentette meg világszerte és igazi csodaszerként emlegették. A korabeli reklámokban jól látható volt a DDT porral való beterítése az embereknek, vagy elfogyasztása is, mutatva annak biztonságosságát – amit az akkori tesztek még igazolni látszódtak. Ám a későbbi vizsgálatok és a biológia fejlődése megmutatta a DDT használatának veszélyeit is.
Tengerparti látvány 1945-ben; a fehér felhő DDT-por (fotó: Gamma-Keystone/Getty Images)
VIDEÓ: A DDT olyan biztonságos, hogy meg is lehet enni
Sorozatos hibák a Deepwater Horizon katasztrófája mögött
2010. április 20-án este 10 órakor a Deepwater Horizont egy robbanás rázta meg, majd a fúrótornyában hatalmas víz- és iszapsugár lövellt a magasba. A fúrótorony a Transocean nevű vállalat tulajdonát képezte és a BP olajvállalat számára végzett kitermelést, a Louisiana állam partjaitól kb. 60 km-rel délre fekvő kőolajmezőn. Az építményt a robbanás után pillanatok alatt elborították a lángok, a legénység minden küzdelme ellenére sem tudta megakadályozni a katasztrófát. Az égő szerkezetet kétnapig próbálták eloltani, ám az végül elsüllyedt. A 126 fős személyzetből 11-en életüket vesztették a balesetben, 17-en megsérültek. Összesen 790 millió liter kőolaj szabadult ki a Mexikói-öböl partjainál.
A kiömlött olaj a Mexikói-öböl vizén, a Terra műhold 2010. május végi felvételén (fotó: National Geographic/NASA Earth Observatory)
A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a balesethez “összetett és egymással összefüggő mechanikai hibák, rossz döntések, tervezési elégtelenségek, hibás működtetés és együttműködési zavarok” vezettek és több ember is érintett volt a katasztrófa bekövetkezésében.
A BP vizsgálatai azt már kiderítették, hogy a fúrótoronyhoz tartozó kitörésgátló szelep meghibásodott, így abból metángáz szökött a fúrótoronyhoz vezető vezetékrendszerbe, ami később begyulladt. A jelentés kitér arra is, hogy a Transocean cég emberei 40 percen keresztül nem ismerték fel a veszélyt, és így nem is tettek semmit annak elhárítása érdekében. A BP cég a kút cementalapozásában talált hibákat okolja a szénhidrogének csőbe jutásásérte, további gyengeségnek jelölte meg, hogy a kútellenőrzési eljárások hibásak voltak, valamint a tűz- és gázvédelmi rendszer nem akadályozta meg a gyulladást.
A csernobili atomerőmű baleset
A Csernobilban történt atomerőmű-baleset 1986. április 26-án történt az ukrajnai Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez a mai napig a legsúlyosabb ilyen típusú baleset. A baleset következtében radioaktív szennyezés jutott a légtérbe, elérve nem csak a környező országokat, de az Egyesült Királyságba és az Egyesült Államok keleti partjára is eljutott. A lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről csak 36 órás késéssel kezdődött meg, május 4-ig a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 000 embert kényszerítettek otthona elhagyására. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területéből nagyjából 320 000 km2-es részt érintett az erős szennyeződés.
A baleset okáról két elmélet is született, egyik a kezelőszemélyzetet, másik a tervezési hibát tartja valószínűnek. A katasztrófát feltételezhetően egy rosszul tervezett és a biztonsági szabályokat megszegő kísérlet okozta, amely során először lecsökkentették, majd le is állították a reaktor teljesítményét. Egy kérés miatt azonban a fél napig alacsony teljesítményen üzemeltetett reaktor xenon-mérgezettséget szenvedett, ami instabil állapotba juttatta azt. Az operátorok ezek után számos biztonsági berendezést kiiktattak a kísérlet végrehajtásához, ám ez a reaktor ún. megszaladásához, vagyis a láncreakció ellenőrizetlen felgyorsulásához vezetett. A személyzet ugyanakkor nem is volt megfelelően képzett az ilyen típusú reaktorok kezeléséhez és nem is tartották be a szükséges biztonsági előírásokat – igaz, a hibákról sem tudtak.
A folyamat során hatalmas energiamennyiség szabadult fel a reaktorban, a hirtelen kiáramló gőz robbanást okozott, tönkretéve az üzemanyagot és a hűtőcsatornákat, óriási mennyiségű vízgőzt, hidrogént és metánt termelve. A moderátorként alkalmazott grafit végül meggyulladt, a magasabb légkörbe is eljuttatva a radioaktív szennyezést. A robbanás során a reaktorépület szinte megsemmisült, így akadálytalanná vált a radioaktív anyagok további áramlása. A meggyulladt grafit tüzének oltása kb. 8-10 napig tartott, ami tovább súlyosbította a szennyezést. Becslések szerint a közepesen hosszú felezési idejű cézium-137 izotópból 37 000 Bq/m2 hullott ki. Ez a radioaktív szennyezés ugyanakkor magyarországi viszonylatban nem jelent nagy változást, kb. 0,5-1 mSv-tel emelte meg a természetesen jelen lévő 2,4 mSv háttérsugárzást.
A baleset után a hatóságok egy védőobjektumot, ún. szarkofágot emeltek a négyes reaktor köré, hogy csökkentsék a sugárzás mennyiségét. Erre 2016 novemberében helyezték fel az újabbat, és megkezdődött a régi eltávolítása.
A radioaktív szennyezés eloszlása a csernobili atombaleset után (forrás: Reddit/MapPorn)
Milyen hatásai vannak az antropogén katasztrófáknak?
Biztosan állítható, hogy a legnagyobb ilyen események évekre-évtizedekre vagy akár több száz évre is befolyással vannak egy-egy terület vagy akár az egész bolygó ökoszisztémájára.
DDT, a magyarak gyilkosa
Rachel Carson biológus az 1950-es évektől kezdte el a DDT és más vegyszerek hatásait vizsgálni. Nem csak a szakirodalomban kutakodott, hanem az újságcikkekben olvasott több száz egyedi esetet is áttekintette, amelyekben a növényvédő szerek embereket betegítettek meg vagy környezeti károkat okoztak. Eredményeit 1962-ben fejezte, a címe a végkövetkeztetéseivel összhangban a Néma Tavasz lett.
A DDT ugyanis egy zsírban oldódó vegyületként felhalmozódik a táplálékláncban. A növényekre permetezett szert az állatok elfogyasztják, amelyeket aztán a halak és kisebb madarak megesznek. A DDT végül a csúcsragadozók szervezetében koncentrálódik. A DDT káros hatásként gátolja a kalcium-felvételt, ennek következtében a tojáshéjak vékonyabbak, törékenyebbek lesznek és a fejlődő fiókák még a megszületésük előtt elpusztulnak. Az Egyesült Államokban a hatvanas évekre a fehérfejű rétisas felkerült az ország veszélyeztetett fajainak listájára, mivel állománya drasztikusan lecsökkent: így vált a DDT ellenes kampány fő szimbólumává.
Majdnem két évtizedes illusztráció mutatja a DDT hatását a fehérfejű rétisasra; a fordítás: 1. A farmerek DDT-t permeteznek, hogy megöljék a rovarokat 2. A mérgezett mogarakat megeszik a halak és a ludakat 3. A sasok mérgezett halakat és ludakat fogyasztanak (forrás: Környezetetika)
A vegyszer azonban nem csak a természetben okozott hatalmas károkat, későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy rákkeltő hatása van, valamint az emberi nemzőképességre és a fejlődő embriókra is hatással van. Azokon a területeken ahol nagy mennyiségben szórták ki, ugrásszerűen megnőtt a koraszülések és az értelmi fogyatékossággal születettek aránya. A lakosság köreiben, az anyatejben pedig még az 1980-as 1990-es években is kimutatható volt – annak ellenére, hogy a 70-es években javarészt betiltották a használatát.
Az út idáig nem volt könnyű, Carsont a milliárdos bevételű vegyipar próbálta mind szakmailag, mind emberileg ellehetetleníteni, figyelmeztetéseit egy macskás vénkisasszony riasztó látomásaként állították be. A befeketítő hadjárat és a kialakult társadalmi vita viszont felkeltette John F. Kennedy amerikai elnök figyelmét is, aki végül szövetségi és állami szintű vizsgálatokat rendelt el az ügyben. A szert Magyarországon tiltották be először 1968-ban, az USA-ban 1972-ben, az Egyesült Királyságban pedig legkésőbb, 1984-ben. Ma már majdnem mindenhol tiltott a használata, egyedül a malária által súlyosan fertőzött területeken engedélyezett, ám ott is csak meghatározott mennyiségben és a megfelelő körültekintéssel.
A legnagyobb olajkiömlés hatásai
A Deepwater Horizon katasztrófájának környezeti hatásait több módon is próbálták enyhíteni. A BP távvezérlésű tengeralattjáróinak nem sikerült elzárnia a kitörésgátlót, és az olyan kétségbeesett mentési kísérletek, mint az olajfoltok felgyújtása sem vezetett különösen nagy eredményre. A tenger felszínén elterülő olajat különböző berendezésekkel próbálták fölözni, illetve felületaktív anyagokkal diszpergálták, oszlatták el. Ám ezek mind mérsékelt sikerek voltak, az olaj ugyanis 3 hónapon keresztül ömlött akadálytalanul a tengerbe.
A baleset több ezer tengeri teknős és delfin közvetlen halálát okozta, légzési elégtelenségek, dehidratáció, az olaj lenyelése miatti emésztési rendellenességek és gyulladások következtében.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölt tanulmány készítői 3-4 hónappal a katasztrófa bekövetkezése után összesen 11 mélytengeri korall lelőhelyet vizsgálták meg. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a szerencsétlenség helyszíntől 6 km-en belül található koralltelepek többsége teljesen elpusztult, de még 22 km-nyire a Deepwater Horizon-tól is 30-70%-ban károsodtak a korallkolóniák.
Dr. Brian Stacy, a National Oceanic and Atmospheric Administration állatorvosa egy Atlanti fattyúteknőst tisztít meg az olajtól a Deepwater Horizon balesete után (fotó: NOAA)
A 10 éve történt történelmi olajkatasztrófát a mai napig nem volt képes kiheverni a természet. A Dél-Floridai Egyetem C-IMAGE központjának kutatói 2011 és 2018 között csaknem 250 napot töltöttek a tengeren, és ezalatt 15000 halat vizsgáltak meg és 2500 üledékmintát gyűjtöttek be. Az eredmények alapján az öböl területén vizsgált halak mindegyikében kimutattak szénhidrogéneket, ami a folyamatos olajszennyezettségnek a jele. Ám a szennyezést nem csak a felszínen, hanem a tengerfenéken élő és azokkal táplálkozó fajok is megérezték. Az üledékmintákból kiderült, hogy az ún. likacsosházú egysejtű eukarióták aránya 80-90%-kal csökkent. Ezek számos halfaj, tintahal és tengeri emlős fő táplálékforrásai.
Egy másik vizsgálat a baleset után 2 hónappal vett mintákat vetette össze 2017-ben gyűjtöttekkel. Azt találták, hogy a helyi életközösségek tagjainak létszáma növekedett, ám a biológiai sokféleség nem állt helyre a katasztrófa előtti állapotokra: hiányoztak többek között a tengeri uborkák, a Vénusz-légycsapója anemóna, a Vénusz virágkosár szivacs, és a mélytengeri ászkarákok.
A csernobili természeti paradicsom
Nehéz eldönteni a csernobili katasztrófa hány emberéletet követelt, mivel sokan később haltak meg a sugárzás okozta szövődményekben. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigy rákban haltak meg. Ám további 40 000 művi vetélést is a baleset számlájára írnak, mivel számos terhes nő döntött az abortusz mellett a sugárzás miatt kialakuló születési rendellenességektől tartva. A becslések a balesettel összefüggő betegségekben elhunytak számát kb. 4-5000-re becsülik.
Ugyanakkor a természet az atomerőmű 30 km-es kizárási zónájában virágzásnak indult. Szakértők szerint már a katasztrófa után 3 évvel elkezdett visszatérni a növényzet, a fák, bokrok és virágok jobbára károsodás nélkül élték túl a radioaktív sugárzás hatásait. A növényvilág megjelenése pedig az állatvilágot is ide csábította, a közeli erdőségekben megjelentek a farkasok, vaddisznók és medvék. Ez a katasztrófa sújtotta világ, kiűzette az embert a területről, de teret adott a természetnek és még ha ennek az életnek minden egyéni ciklusa egy kicsit rövidebb is, mint máshol, virágzik. Ennek több oka lehet, amik egymással összefügghetnek. Talán a vadvilág a korábban véltnél ellenállóbb a radioaktív sugárzásra, vagy a különböző organizmusok egyszerűen adaptálódtak a mostohább környezeti viszonyokhoz. Több befogott madárfaj vérében például magas volt a glutation nevű antioxidáns szintje, amely az erősen reaktív molekulák semlegesítésével képes lehet ellensúlyozni a sugárzás káros hatásait. És természetesen érdemes megemlíteni az ember eltűnését a területről, ami különösen a nagyvadak számára jelentett kedvező fordulatot. Ha pedig ez utóbbi igaz, ez egyben azt is jelenti, hogy középtávon az emberek tartós jelenléte nagyobb kárt okoz a természetnek, mint egy nukleáris katasztrófa.
Mit hoz a jövő?
Biztosak lehetünk abban, hogy az ehhez hasonló antropogén katasztrófák hatásai még sokáig velünk lesznek. A csernobili események egészégügyi hatásait becslő adatok szerint 2065-ig kb. 16 000 pajzsmirigy rákos és 25 000 egyéb rákos megbetegedést okozó eset lesz az atomerőmű baleset közvetett következménye. A Mexikói-öböl ökoszisztémájának regenerálódására pedig a szakemberek előrejelzései szerint még 50-100 évet kell várnunk.
A DDT minden erőfeszítés ellenére a mai napig jelen van a táplálékláncban és előreláthatóan egy jó ideig még maradni is fog. 2008-ban kutatók az Antarktiszon élő Adélie pingvinek tojásainak és zsírjainak vizsgálata során egy állandósult DDT-szintet találtak. Ez azért meglepő, mert a betiltott szerről úgy gondolták az elmúlt 30-40 évben eloszlott, és csökkent az állatok szervezetében. Az új eredmények nem sok jóra engednek következtetni. A talált eredmények két okra vezethetőek vissza: vagy a még ma is használt eljutott a Déli-sarkra, vagy a globális felmelegedés hatására a jégbe fagyott vegyszer folyamatosan kiszabadul, előrevetítve egy újabb természeti katasztrófa képét.
A globális felmelegedés pedig más antropogén katasztrófákhoz is vezethet. Az amerikai hadsereg 105 felszíni atomrobbanást hajtott végre 1946 és 1962 között, a Csendes-óceánon, nagyjából a Marshall-szigetek és több közeli atoll környékén. A keletkezett radioaktív szennyeződéseket az amerikai kormány egy robbantás után megmaradt kráterbe öntötte, majd az egészet egy 46 cm vastag, 115 méter széles betondómmal fedte le 1979-ben. A betontömb alatt kb. 73 000 m3 radioaktív törmelék és szennyező anyag található, amelyek a betonalap hiánya miatt akadálytalanul szivárognak a talajba. A növekvő tengerszint így egy újabb katasztrófával fenyeget – idővel a talajból közvetlenül az óceánba fog jutni a radioaktív sugárzás.
A Cactus-dóm (fotó: Index/AFP)
Mit tehetünk ellene?
Átlagemberként nem sokat, hiszen az ilyen jellegű katasztrófákat legtöbbször csak a kezelőszemélyzet képes csak elhárítani. De mégis hatással lehetünk ezekre az eseményekre. Elsősorban azzal, hogy megpróbáljuk kontrollálni fogyasztási szokásainkat, így kevésbé ösztönözzük újabb és újabb energiaforrások feltárását és kihasználását, így a jelenlegi rendszerek tökéletesítésére több idő és pénz marad. Ezen kívül a tudatosság és a döntéshozókra való nyomásgyakorlás is segíthet megakadályozni hasonló antropogén katasztrófák bekövetkezését, mint amilyen a Marshall-szigeteki atomhulladékot fedő betondóm.
Források:
24.hu (2019) Összeomlás szélén a csernobili szarkofág. https://24.hu/tudomany/2019/08/08/csernobili-szarkofag-osszeomlasa/
EcoLounge. (2020) Még mindig őrzik az olajkatasztrófa nyomait a Mexikói-öböl halai és a tengerfenék.
Index.hu (2010) Sorozatos hibák okozták az áprilisi olajkatasztrófát.
Index.hu (2012) Tönkretette az olaj a mélytengeri korallokat. https://index.hu/tudomany/kornyezet/2012/03/31/tonkretette_az_olaj_a_melytengeri_korallokat/
Index.hu (2019) Amerika atomszarkofágja veszélyesebb a csernobilinél. https://index.hu/tudomany/til/2019/06/28/amerikai_atomdom_a_csendes-ocean_kozepen/
Láncreakció. (2016) Csernobil 30 – A baleset okai és következményei. https://aszodiattila.blog.hu/2016/04/26/csernobil_201
Magyar Narancs. (2010) Olajkatasztrófa a Mexikói-öbölben – Fekete, mély vízen.
Múlt-kor. (2019) Miért nem pusztult ki az élővilág Csernobil körül?
National Geographic. (2008) Nő a DDT-veszély a sarkvidéki jég olvadása miatt.
National Geographic. (2020) 2010-ben történt a Mexikói-öböl nagy olajkatasztrófája. https://ng.24.hu/fold/2020/04/20/2010-ben-tortent-a-mexikoi-obol-nagy-olajkatasztrofaja/
National Ocean Service. (2017) Deepwater Horizon Oil Spill: Longterm Effects on Marine Mammals, Sea Turtles. https://oceanservice.noaa.gov/news/apr17/dwh-protected-species.html
Origo.hu (2019) Az élővilág képtelen kiheverni a történelmi olajkatasztrófát.
Origo.hu (2019) Senki sem számított arra, mivé változtatja Csernobilt a katasztrófa.
Tóth I. János (2013) Egy környezetetikai példa: DDT in Környezetetika. http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/kornyezetetikaV2/2_fejezet_egy_krnyezetetikai_plda_ddt.html
US Environmental Protection Agency. DDT – A Brief History and Status. https://www.epa.gov/ingredients-used-pesticide-products/ddt-brief-history-and-status