Mit jelent a fenntarthatatlan fogyasztói szokás?
Fogyasztási szokásainkhoz alapvetően négy dolog tartozik. Ezek egyike az élelmiszer vagyis az elfogyasztott ételek és italok mennyisége és minősége, valamint a midennapi használati tárgyak. A második a lakhatás, vagyis milyen körülmények között élünk, hányan laknak egy fedél alatt, stb. A harmadik a mindennapi tevékenységünk során történő mobilitás, vagyis amikor egyik helyről a másikra utazunk milyen eszközt választunk és milyen gyakran használjuk azt. A negyedik a belföldi és külföldi, szórakozásból történő turizmus. Fogyasztói szokásaink az elmúlt pár száz évben drasztikusan megváltoztak. A túlzott fogyasztás természetesen nagyon komoly környezetterheléssel jár, hiszen minden megvásárolt tárgyunk elkészítéséhez energiára és nyersanyagra van szükség, ráadásul ha már elöregedtek vagy nincs rájuk szükségünk, hulladékként a kukában végzik. Ez a folyamat, ahogyan az árukat előállítjuk, használjuk, majd megszabadulunk tőlünk, többé nem tartható fenn, ugyanis ez bolygónk természeti erőforrásainak gyors kimerüléséhez vezet.
Egy Hong-Kong-i bevásárlóközpont 2018. karácsony idején (fotó: Business Insider/Harry Wai/NurPhoto)
Az Európai Unió országaiban 1990 és 2010 között a fogyasztói kiadások 33%-kal emelkedtek, ám ez még mérsékeltnek tekinthető. Ugyanebben az időszakban a Nyugat-Balkán országai és Törökország 120%-os, valamint 63%-os növekedést tapasztaltak. A nyugati társadalmakban ennek ellenére még ma is sokan tartják kielégítőnek az életkörülményeiket. Pedig ha az emberek a világ minden részén olyan életmódot folytatnának, mint mi itt, a Föld jelenlegi erőforrásainak 2,5-szeresére lenne szükség.
Mik a fenntarthatatlan fogyasztói szokások okai?
Az ipari forradalom után egyre inkább élre törő tömegtermelés, utat nyitott az újfajta fogyasztói szokásosoknak. A gépi gyártás miatt olcsóbb termékekhez a lakosság szélesebb köre jutott hozzá, így fokozatosan elterjedtek, kiszorítva a korábban drágább, kézi erővel készült árukat. Ezek a termékek ugyanakkor nem csak olcsóbbak voltak, de sokszor gyengébb minőségűek is voltak korábbi társaiknál. Ezek az eszközök gyorsabban tönkrementek, és az új termék alacsony ára miatt sokszor a javításukra sem volt érdemes pénzt költeni: helyette a vásárló kidobta a rosszat, és vett egy másikat.
Egy másik ok a fejlett országokban történt gazdasági fellendülés volt. A GDP emelkedésével a társadalom tagjai egyre nagyobb jólétben éltek, egyre több pénzünk volt, így egyre többet vásároltak. A folyamat egymást erősítette. A nagyobb vásárlói igény lenyomja a termékek árát, az olcsóbb eszközökre viszont nagyobb a kereslet.
Az egymást erősítő folyamatokhoz harmadik erősítő folyamatként a kapitalizmus is bekapcsolódik. A versenyhelyzetre épülő piacon a gazdasági szereplők akkor tudnak életben maradni, ha a termékekeiket minél többen veszik meg. Bevételeik növelését pedig nem csak az igények kielégítésével, hanem azok generálásával is el tudják érni. Emiatt igyekeznek felkelteni bennünk a vágyat a termékek megvételére, akár olyanokéra is, amikre tulajdonképpen nincs is szükségünk. A modern média eszközei új korszakot nyitottak az igények felkeltésében. Elég egy TV reklám és az eladni kívánt árut máris több millióan látják, ráadásul a modern pszichológia eszközeivel tálalva és vonzóvá téve őket.
Milyen hatásai vannak a fenntarthatatlan fogyasztói szokásoknak?
Elmondható, hogy szinte a legtöbb környezeti kárért a fogyasztói szokásaink okolhatóak. A túlzott mértékű vásárlással egyre több hulladékot termelünk. A megnövekedett energiaigényünk hozzájárul az energiahasználat problémáihoz és az antropogén katasztrófák egy jelentős része sem történt volna meg. A kényelmes közlekedés oltárán feláldoztuk a tiszta levegőt, a túlzott CO2-kibocsátás miatt a globális felmelegedés is elkezdődött. Ez a korlátlan fogyasztás pedig számtalan módon hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez.
A fenntarthatlan fogyasztás egyik legfontosabbja a megváltozott étkezési és ivási szokások, ezeket a nagyipari élelmiszertermelés témakörében tárgyaljuk részletesen. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a környezeti terhelést nem csak az élelmiszer előállításával idézzük elő, hanem közvetlenül is. Például az üzletbe való utazással, a tárolással és a hulladéktermeléssel is. Ráadásul egyes, egzotikusabb étel vagy ital megvétele esetén a termék szállításának környezet károsításával is számolnunk kell.
Egyre nagyobb számban vásárolunk elektromos és elektronikai eszközöket pl. TV-t, számítógépet, mobiltelefont és ezeket egyre gyakrabban is cseréljük le. A GSM Association adatai alapján a Föld lakosságára összesen 5,1 milliárd érvényes mobiltelefon előfizetés jut. Ez még óvatos becslések esetén is azt jelent, hogy az emberiség felének van valamilyen telefonja. Örvendetes hír, hogy 2019-es közvéleménykutatások szerint az emberek egyre ritkábban szándékoznak mobiltelefont cserélni. Míg korábban főleg az Apple és Samsung termékek vásárlóira jellemző volt az a magatartás, hogy egy új modell esetén azonnal eldobták (vagy jobb esetben eladták) a régit, ez mára változni látni. Az eredmények szerint egyre több mobilhasználó tervez a készülékével hosszútávra, 3 vagy akár 5 évre is.
Az Sony XPeria 10 telefon bemutatója (fotó: 9to5Google/AndroidCentral)
A növekvő kínálat az elektronikus eszközök iránt magával húzta a villamosenergia iránti igény növekedését is. Bár otthonainkat lehetőségünk van energiahatékonyabbá tenni (energiatakarékos mosógép, hűtőszekrény, stb. formájában), egyre nagyobb otthonokat építünk, ezekben a lakásokban azonban egyre kevesebben laknak. Egyetlen lakás befűtéséhez egy ember vagy 3 ember esetén is ugyanannyi energiára van szükség, ám az egy főre eső felhasználás az előbbinél jóval magasabb. Ilyen feltételek mellett a fűtésére használt energia mennyisége csak kis mértékben tud csökkenni vagy stagnál.
Komoly problémát jelent a növekvő személygépkocsik száma. 1950 és 1970 között a gépjárművek száma minden 10 évben megduplázódott, majd 1986-ban elérte a fél milliárdot, 2018-ben pedig már 1,2 milliárd regisztrált autó volt a világon. Ez azt jelenti hogy nagyjából minden 7 emberre jut egy személygépkocsi. Ez a szám pedig minden évben körülbelül 30 millióval emelkedik. E növekedés azonban nem a fejlett világra jellemző elsősorban, sokkal inkább Kínára és Indiára (az előbbi 28%-kal, az utóbbi 9%-kal több autót vásárol a korábbi évekhez képest), mivel itt a középosztály a kényelmes utazás miatt inkább költ erre a közlekedési formára. Ugyanakkor ezek a számok még mindig nem közelítik meg az egy autóra jutó személyek számát. Amerikában ugyanis majdnem minden emberre jut egy-egy autó, az arány 1:1,3. Ebben a tekintetben a japánok sincsenek sokkal elmaradva, minden autóra közel két ember jut. Érdemes nem elfelejteni, hogy ezek az adatok mindössze a személyi járművekre vonatkoznak: a buszok és kamionok nem tartoznak bele.
Az autók száma mellett azok kihasználtsága sem éppen megfelelő, különösen nem a fejlett országokban. Egy 2014-es felmérés szerint az autótulajdonosok 42%-a választja azt, hogy egy kevesebb mint 2 mérföldes úthoz (kb. 3,5 km-hez) inkább ül be a kocsijába, minthogy sétáljon.
A 405-ös út Los Anglese mellett 2015-ben (fotó: Vox/Kevork Djansezian/Getty Images)
A másik a turizmus fellendülésével egyre nagyobb népszerűbb közlekedési forma a légi közlekedés. A repülőgéppel való utazást választók aránya 2004 és 2019 között megduplázódott, az évenkénti 2 milliárd utasból közel 4,5 milliárdra nőtt. Ennek három oka volt. Az egyik a fapados, olcsó légitársaságok megjelenése, aminek köszönhetően kibővült a lehetséges utaskör. A második a globálisan is növekvő középosztály nagysága, vagyis egyre többen engedhetik meg maguknak a repülőjegyeket – ez a réteg különösen sokat bővült a nagy piacot jelentő Kínában. A harmadik a légitársaságok infrastruturájában történt változások, a repülőgépek üléshelyeinek bővítése és a géppark bővítése. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a repülésért nagy árat fizetünk. Az üzemanyagként használt kerozin ugyanis szintén hozzájárul az üvegházhatáshoz. A repülőutak utaskilométerenként 451 gramm szén-dioxidot bocsátanak ki. Csak az Európai Unióban a légiforgalom szén-dioxid-kibocsátása az 1990-es 83 millió tonnáról 2017-re duplájára, 164 millió tonnára emelkedett. Ugyanebben az évben Ausztria légiforgalma 2,3 millió tonna CO2-t juttatott a légkörbe, ami másfél millió autó éves kibocsátásának felel meg.
Légiforgalom nagysága 2019-ben, naponta 15 000 repülőgéppel (fotó: FlightRadar24)
A fenntarthatatlan fogyasztói szokásokat mi sem példázza jobban, mint a Black Friday vásárlási mánia Amerikában. A hálaadási hétvége (kereskedelni értelemben vett) 5 napján 730 milliárd dolláros forgalom várható minden évben az USA-ban. Nem minden hallott azonban róla, hogy ennek az őrületnek van egy árnyoldala is: 12 haláleset és 117 sebesülést lehetett a számlájára írni. A legelső haláleset 2008-ban történt. A Long Island-i áruház előtt kb. 2000 vásárló gyűlt össze, várva a Wal-Mart nyitását. A nyitás közeledtével a tömeg csőcselékké vált, a dolgozók már nem tudták visszatartani őket. A bejárat üvegajtajait az emberek betörték, és elkezdtek beözönleni a boltba. A tömeget az egyik szezonális alkalmazott, a 34 éves Jdimytai Damour megpróbálta vissztartani, ám hátraesett és a csürhe összetaposta. Kollégái hiába próbálták kimenteni, egy órával később meghalt a helyi kórházban. Azon az estén, ebben a boltban még négy további embert – köztük egy 8 hónapos terhes anyát – kellett kórházi ellátásban részesíteni.
Vásárló tömeg a 2018-as Black Friday napján Amerikában (fotó: CNBC)
A fogyasztói szokásokból származó környezetterhelésnek szemléltetésére több fogalmat is bevezettek. Ezek közül talán nem a legjobb, de a legelterjedtebb az ökológiai lábnyom, ezért mi is ezt mutatjuk be. Az ökológia lábnyom egy olyan mérőszám, amivel jellemezhetjük egy adott terület, leginkább egy ország népességének területigényét a fogyasztás függvényében. Pontosabban azt mutatja meg, hogy a vizsgált ország adott technológiai fejlettsége mellett mekkora területre lenne szüksége önmaga ellátásához, illetve a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A jelenlegi népességszám mellett a Föld minden egyes emberére maximum 1.88 hektár terület juthatna, ehhez képest egy átlag magyar ember ökológiai lábnyoma 3.7 hektár, egy átlag amerikaié pedig 9.57 hektár. Természetesen, ahogy nő a Föld lakossága az egy emberre jutó terület ezzel arányosan csökken, a fogyasztói igények növekedésével pedig az ökológiai lábnyom értéke növekszik.
Mit hoz a jövő?
Kisebb eredmények, biztató jelek már vannak a változásra. Egy 2019-es felmérés alapján a magyarok 42%-a saját elmondása szerint hajlandó többet fizetni a környezettudatos (öko, zöld) termékekért, akár 10-30%-kal többet is.
Ugyanakkor ha a fogyasztási szokások változatlanok maradnak, a világ erőforrás-felhasználása 10 éven belül 2010 érték négyszere lesz. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a fogyasztási cikkek és ipari eszközök Európába történő importja, vagyis a nyersanyagot a világ más részein termelik ki és dolgozzák fel, majd a terméket ideszállítják, ami komoly környezeti terhet jelent.
Ezeket az árukat ráadásul sokszor a fejlődő országokból hozzák, ahol a környezetvédelem még nem áll a fejlett országok szintjén. Ilyen Kína is, a gazdaságát és népességét illetően is folyamatosan gyarapszik, és ezzel együtt a jólét iránti igény is nő. Ha ezek a térségek is átveszik a nyugati, fenntarthatatlan fogyasztási szokásokat, az még nagyobb veszélyt jelent a természetre.
Mit tehetünk ellene?
Mielőtt bármihez hozzáfogunk, érdemes megtudni mely fogyasztási szokásunkon érdemes a leginkább változtatni. Erre jó megoldás egy ökológiai lábnyom teszt elvégzése, íme egy példa: http://www.kothalo.hu/labnyom/
Először is azt érdemes végiggondolnunk egy-egy termék vásárlásakor, hogy vajon tényleg szülségünk van-e rá, fogjuk-e használni eleget, nincs-e javítható állapotban egy még régi eszköz helyette. Azt érdemes véggigondolnunk, hogy vajon feltétlenül szükséges-e autóba ülnünk, nem oldható-e meg a napi bevásárlás kerékpározással vagy egy sétával. Ha nincs más lehetőségünk a munkábajárásra csak az autóval való közlekedés, ne egyedül utazzunk, kerítsünk magunk mellé úti társakat, ezzel is csökkentve az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátást. Ha pedig turisztikai célból utazunk, ha ez lehetséges, repülőgép helyett részesítsük előnyben a vonatközlekedést, hiszen az kevesebb környezeti terheléssel jár.
Források:
Európai Környezetvédelmi Ügynökség. Háztartási fogyasztás. https://www.eea.europa.eu/hu/themes/households/intro
Európai Bizottság. (2009) A fenntartható fogyasztás és termelés mindannyiunk kihívása. https://ec.europa.eu/environment/pubs/pdf/factsheets/scp/hu.pdf
Példák forrásai:
24.hu (2019) Mélyfekete péntek – a Black Friday sérültjei és halálos áldozatai. https://24.hu/kulfold/2019/11/29/melyfekete-pentek-a-black-friday-serultjei-es-halalos-aldozatai/
Black Friday Death Count. http://blackfridaydeathcount.com/
CarsGuide. (2018) How Many Cars Are In the World? https://www.carsguide.com.au/car-advice/how-many-cars-are-there-in-the-world-70629
Digital Information World. (2019) People Have Started Changing Smartphones Less Often. https://www.digitalinformationworld.com/2019/08/how-often-should-you-upgrade-your-phone-infographic.html
Office for National Statistics. (2016) Five facts about… cars. https://www.ons.gov.uk/economy/environmentalaccounts/articles/fivefactsaboutcars/2016-09-22
Privátbankár. (2019) Milyen gyakran érdemes új mobiltelefont venni? https://privatbankar.hu/cikkek/vasarlo/milyen-gyakran-erdemes-uj-mobiltelefont-venni-329714.html
Statista.com Number of scheduled passengers boarded by the global airline industry from 2004 to 2021. https://www.statista.com/statistics/564717/airline-industry-passenger-traffic-globally/
Vg.hu (2019) Egyre környezettudatosabbak vagyunk. https://www.vg.hu/kozelet/kornyezetvedelem/egyre-kornyezettudatosabbak-vagyunk-1499644/
Wired.com (2012) Visualizing 1 Billion Cars. https://www.wired.com/2012/07/1-billion-cars-infographic/