Mit jelent a hulladék és a hulladékválság?

Hulladéknak nevezzük a mindennapi élet során feleslegessé vált, ezért kidobásra kerülő anyagokat. Hulladék mindig keletkezett, ám az emberi történelemben ezek hasznosítása sokszor elengedhetetlen volt, és része volt a természetes lebomlási folyamatoknak. Általánosan elmondható, hogy a XX. század elejéig, amíg a hulladékok főleg szerves anyagok voltak és csak kis mennyiségben keletkeztek, nem okoztak gondot. 

A hulladékok akkor kezdtek globális problémává válni, amikor az ember egyre inkább városi környezetbe került. A szervetlen és nagy mennyiségben termelt hulladékok már nem tudtak belátható időn belül, természetesen módon lebomlani, így elkezdtek felhalmozódni. Ez akkor válik kritikussá, amikor egy-egy terület vagy ország nem tudja kellően kezelni saját hulladékát, ezért azt bejuttatja folyókba, tengerekbe, óceánokba, esetleg elszállíttatja más országokba, vagy elégeti, amivel viszont káros gázokat bocsát a légkörbe. Manapság 2 120 000 000 tonna háztartási hulladékot termel a Föld lakossága és ez a szám évről-évre nő.

Közvetlenül hajnal után Indiában, Mumbai külvárosában, Kalyanban, a műanyag szemetet válogatók szemetet keresnek (a piros ruhát hordozó nő a hulladéklerakóban él) (fotó: National Geographic/Randy Olson)

Mi okozza a hulladékválságot? 

Lejárt élelmiszerek, építkezési és bontási törmelékek, bányászati és ipari hulladék, szennyvíz, régi televíziók, roncsautók, lemerült elemek, műanyag zacskók, papír, egészségügyi hulladék, kidobott ruhák és így tovább. Ez évente több mint 9 milliárd tonna hulladékot jelent – egyenletesen elterítve bokáig beborítana egy Argentína nagyságú területet. Ennek a szemétnek a zöme vagy hulladékfeldolgozóba kerül vagy egyszerűen a természetben landol. Mindössze 10%-át használják fel újra, kb. ugyanennyit komposztálnak, és 12%-át égetik el – ez utóbbi viszont más módon ugyancsak káros a környezetre. A legtöbb hulladéklerakókban végzi. Magyarországon a teljes szemétmennyiségnek közel kétharmada ilyen telepeken köt ki. 

Bár a hulladékok jelentős része – mintegy 60-70%-a – építkezésekből, bontásokból, bányászatból és az iparból származnak, mi elsősorban azoknak a bemutatására fektetjük a hangsúlyt, melyekre a társadalom tagjai közvetlenül is hatással bírnak.

Ez a háztartási hulladék teszi ki a keletkező szemét 10%-át. Az Európai Unió adatai szerint ez napi szinten fejenként 1,3 kg szemetet jelent, vagyis évente egyetlen ember 481 kg-ot termel. Ebben Magyarország egyelőre egy kicsivel mutat jobb statisztikát, egy magyar ember éves szinten “csak” 378 kg hulladékot dob ki. 

Ennek legnagyobb része a komposztálható szerves hulladék, vagyis a főzés-sütés során keletkező szemét: megmaradt vagy megromlott étel, gyümölcs- és zöldséghéjak, száraz levelek, gallyak, stb. Ezek után következik a műanyagot, pl. PET-palackokat, flakonokat, egyszer használatos műanyag zacskókat alkotó 14%. Az újságpapírok, kartonok további 12%-ot jelentenek, 5% a pl. szószos és alkoholos üvegek, 4% italos karton, 3%-a fémhulladék, mint a konzervdobozok, alufólia és italos dobozok. További 3-3% a kidobott textíliák, és a veszélyes hulladékok – vagyis a az elektromos eszközök, festékek, elemek, használt sütőolaj, stb. A maradék 28%-ba a fa- és higiéniai, valamint az apró szemcsés hulladékok tartoznak. A későbbiekben részletesen beszélünk a három legfontosabbról: az elektronikus, a műanyag és a textil hulladékról.

A hulladék összetétele 2015-ben (forrás: okopack.hu)

Ez a hulladék leginkább a termelési és fogyasztási szokásaink miatt termelődnek. Egyrészt sokkal több termék kerül piacra, mint amennyire a valóságban a kereslet alapján szükség lenne. A helyzetet súlyosbítja, hogy a legtöbb megvásárolt termék fél éven belül a kukában végzi. Elég csak belegondolni az általunk használt okostelefonokra. Megveszünk egy modellt, majd egy éven belül lecseréljük az új modellre, mert annak jobb a kamerája vagy több memóriája van. Bár az előző modell is működőképes, a félretett, kidobott telefonnal növeljük a hulladék mennyiségét – még ha ez nem is tűnik elsőre egyértelműnek (bővebben Fogyasztói szokások).

Az olyan társadalmi változások is fokozzák a problémát, mint az egyszemélyes háztartások számának növekedése, mivel a vásárlók ekkor kisebb egységekbe csomagolt termékeket vesznek.

Elektronikai hulladék

Az elektronikai hulladékokból közel 50 millió tonnát termelünk évente, beleértve a mobileszközöket, televíziókat, háztartási gépeket is. Ezek nagy része a technológia rohamos mértékű fejlődésének köszönhető. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy megfelelő kezelés nélkül, ezek az eszközök veszélyesek, és az emberekre és a környezetre is mérgező anyagokat tartalmaznak, mint pl. az ólom, az arzén, a króm és a kadmium. Ezek károsíthatják a központi idegrendszert, a szaporító szerveket, a hormonrendszert, az immunrendszert, valamint a vérképző szerveket és a légzési szervrendszert. A legtöbb elektronikai hulladék a fejlődő országok szegényebb régióiban köt ki. Ilyen terület a kínai Guiyu, ahol a világ legnagyobb elektronikai hulladék temetője található, évente 700 tonna ilyen típusú szemét köt ki a térségben. A hulladékokban található anyagok aztán bekerülnek a talajba, a vízbe, szennyezve a környezetet és veszélyeztetve a térségben lakó emberek egészségét, akik sokszor megfelelő védőfelszerelés nélkül dolgoznak a kidobott termékekkel.

A munkavállalók szétszerelik a leselejtezett elektronikus alkatrészeket a Guiyu Recycling Economy Industrial Park-ban, Shantou-ban, 2017 szeptemberében (fotó: South China Morning Post/Lea Li)

Műanyag hulladék

A műanyag szemét kérdése az utóbbi időben központi problémájává vált a hulladékkal kapcsolatos vizsgálatoknak. Ez nem véletlen, hiszen becslések szerint 1950 óta összesen 8,3 milliárd tonna műanyag szemét keletkezett és ennek csak 9%-a került újrahasznosításra. A legfőbb ludas a csomagolóipar, amely az utóbbi időben egyre inkább az eldobható termékek irányába indult el. Számtalan formában megtaláljuk a különböző műanyag termékeket:

• Polietilén-tereftalát vagy PET: a üdítőitalos palackok ebből az anyagból készülnek,
• Nagy sűrűségű polietilén vagy HDPE: leginkább italos, vagy tisztítószeres flakonok, margarindobozok csomagolásában lehet megtalálni
• Polivinil-klorid vagy PVC: ellenállóképessége miatt padlóburkoló lapokat állítanak elő belőle, de ebből van az elektromos kábelek bevonata, és a kerti locsolócső is
• Kis sűrűségű polietilén vagy LDPE: a hajlkonysága miatt a szemeteszsákok és fóliák alapanyaga
• Polipropilén vagy PP: előszeretettel alkalmazzák textíliákban és műanyag kötelekben
• Polisztirol vagy PS: a hús és haltálcák, elvihető ételtartók és műanyag poharak is ebből a műanyagből készülnek

A fenti felsorolásból is látszik, hogy a műanyagnak számos felhasználási formája terjedt el. A probléma pedig óriási méreteket öltött: percenként 1 millió üvegpalackot vásárolnak világszerte, és 2 millió műanyagzacskót használnak – ezek 50%-a pedig mindössze egyetlen egyszer kerül felhasználásra. Egy műanyag zacskó például átlagosan 12 percen tölt az életéből “hasznosan”, majd utána 1000 évig tart a lebomlása. Ez utóbbi a legnagyobb gond a műanyag szeméttel, különösen a kezeletlennel: a természetes lebomlási ideje több ezer év, így nagyon sokáig a környezetben maradnak szennyező anyagként.

A kezeletlen műanyag hulladékok eloszlása világszerte 2019-ben (forrás: theoceancleanup.com)

Textilhulladék

Ha valaki kinyitja a gardróbszekrényét selejtezés céljából egy újabb szennyezési formával szembesül: a ruhaszeméttel. A Manchester-i Egyetem egyik kutatásra szerint 12%-a egy ruhásszekrénynek tekinthető használaton kívülinek. Ennek számos oka lehet, a viseletességtől a nem aktuális divat címkéjéig. Az USA-ban egy évben körülbelül 13 millió tonna textil került kidobásra 2017-ben, aminek legtöbbje hulladékégetőben vagy lerakóban végezte. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos amerikai 37 kg ruhától szabadul meg évente, 85%-a az összes textilnek évente kidobásra kerül – ami 13 millió tonnát jelent. A legnagyobb probléma azonban az újrahasznosításuk, az egyre inkább elterjedő kisebb-nagyobb százalékban műanyagból készülő ruhákból nehéz újakat készíteni.

Ruhaválogatás egy újrafeldolgozó üzemben (forrás: MetroVancouver – Clothing Waste)

Milyen jelei vannak a hulladékválságnak?

Az egyik legszélesebb körű problémát a hulladékokból fakadó szennyezések jelentik. 

A talajszennyezés egyik forrása a szemétlerakókból ered. A hulladékokban felgyűlt veszélyes és mérgező anyagok az esőzések hatására bemosódnak a földbe, szennyezetté, vagy éppen mérgezővé téve azt. Ez főleg a fejlődő országokban okoz egyre súlyosabb problémát, ahol a fejlett országok hulladékának egy jelentős része végül kiköt. Ezekben az államokban a szegényebb rétegek gyakran kényszerülnek ilyen telepek mellé, ami súlyosan károsítja az egészségüket. Ugyanakkor érdemes megemlíteni azt is, hogy a legfőbb talajszennyezési forrás nem a háztartási hulladékokból, hanem az ipari hulladékokból ered. Számtalan fém és nehézfém (ólom, higany, arzén, cink, réz) tartozik ebbe, amik a bányászat és a különböző fémek előállítása során keletkeznek. Az Európai Uniós szabályzásoknak köszönhetően a szennyezően működő ipari egységek száma drasztikusan lecsökkent, és megkezdődött az érintett földek tisztítása is. Ugyanakkor Kínában a helyzet sokkal rosszabb. Az elmúlt három évtizedben hajszolt gazdasági fellendülés egyik ára, hogy mára 16,1%-a az ország területének szennyezett, a mezőgazdasági területeknek pedig még nagyobb hányada, 19,4%-a.

Egy férfi ellenőrzi a mérgező krómmaradványokkal szennyezett talajt, amelyet egy vegyi üzem bocsátott ki Qujing városában, Kína délnyugati részén, a Yunnan tartományban, 2011. augusztus 10-én (fotó: RadioFreeAsia)

További problémát jelent a talajvízbe és az óceánokba jutó hulladék mennyisége. Évente 13 millió tonna műanyag kerül a világ óceánjaiba, ami súlyosan veszélyezteti a tengeri élővilágot. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a műanyagok miatt évente 1 millió tengeri madár és 100 000 tengeri állat hal meg. Ezenkívül feltehetőleg az összes madár és hal 90%-ának gyomrában vannak kisebb-nagyobb műanyag darabok. Az óceánba jutó műanyagok ugyanis szétbomlanak a vízben, amit aztán tápláléknak vélve az állatok elfogyasztanak. 

2019 novemberében egy fiatal ámbráscetet holtan találtak a skóciai Harris-sziget egyik strandján; a boncolás során egy 100 kg-os szeméttömböt találtak a gyomrában (fotó: National Geographic/Scottish Marine Animal Stranding Scheme)

További példa az óceánok szennyeződésére, a főleg különböző műanyagokból álló „szemétszigetek” megjelenése. Ezeket a különböző óceáni és tengeri áramlatok hoznak létre és tartanak egyben. Ezek a „szigetek” hatalmas területen helyezkednek el (együttes átmérőjük körülbelül 2500 km, átlagos mélységük 10-30 méter és becsült súlyuk 100 millió tonna), és jelentős károkat okoznak a terület élővilágában.

Caroline Power fotós által a hondurasi Roatán partjainál talált szemétsziget (fotó: Pacific Standard/Caroline Power)

A műanyagok pedig nem csak az élővilágot szennyezik, az emberre is veszélyt jelentenek. Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik. A vizekbe három fő forrásból juthatnak be: a szintetikus ruhák mosásából, a kozmetikai szerekből (ezekbe szándékosan tesznek apró műanyaggolyócskákat) és a különböző műanyaghulladékok fizikai-kémiai aprózódása által. Ezek megtalálhatóak a műanyagba csomagolt élelmiszereinkben, különböző palackozott sörökben is kimutatták már őket – ezek feltételezhetően a gyártósoron kerültek az italba a szűrők vagy esetleg az alkalmazottak szintetikus öltözéke által. Becslések szerint egy átlag ember 70 000 mikroműanyagot fogyaszt el évente. A nagyobb darabok elhagyják a bélcsatornát (bár a műanyaghoz tapadó szennyeződések okozhatnak gyulladásokat), ám a kisebb 5-110 µm-es részecskék átjuthatnak a bélfalon, a még kisebbek pedig az ereken keresztül a különböző szervekbe is. Ezek hatásáról viszont ma még nem sokat tudunk. 

Mikroműanyagokba gabalyodott élő organizmusok; a Hawaii partjainál gyűjtött vízminta megmutatja, hogy a mikroműanyagok mennyire összefonódnak a tengeri állatok mindennapi életével (fotó: National Geographic/David Liitschwager) 

Milyen jövő várható, ha ez megmarad?

A hulladékok eltérő módon fogják érinteni a különböző régiókat, de komoly hatásai lesznek az élővilágra. Ilyen ütemben haladva a szemét ellep majd minket, 2050-re a jelenleg kb. 2 milliárd tonna hulladék helyett már évente 3,4 milliárd tonnát fogunk termelni. A műanyag még súlyosabb gondot fog okozni, becslések szerint 2040-ben 700 millió tonna műanyagot fogunk kidobni a jelenlegi 250 millió tonna helyett, így a tengerben már több műanyag lesz, mint a hal. Ezen szennyezés hatására pedig előreláthatólag 700 tengeri élőlény fog kihalni. A jelenlegi 92 millió tonna textilhulladék 2030-ra már 134 tonna lesz évente. Kína ráadásul 2017-ben bejelentette, hogy nem fogadja be többé a világ szemetét, ami jelenleg a világ hulladékforgalmának 56%-a.

Ugyanakkor az országok próbálják szabályozni a hulladékok kibocsátását, ami több-kevesebb sikerrel működni látszik. Az Egyesült Királyságban kivezetett ingyenes műanyagzacskók helyét átvevő fizetés szatyrok 83%-kal csökkentették azok használatát. Ennél nagyobb lépést jelentett, amikor 2019-ben az Európai Unió betiltotta az egyszer használatos műanyagok használatát 2021-től.

Mit tehetünk ellene?

Elsődleges szabályként elmondható, hogy az a legjobb hulladék, amelyik nem keletkezik. Éppen ezért a tudatos vásárlás és fogyasztás mindenképpen a legjobb ellenszere a hulladékválságnak, ami egyaránt igaz az elektronikus eszközökre, az élelmiszerekre és a ruházatra.

Bármennyire is csábító a legújabb mobiltelefon modell megvásárlása, egy még jól működő eszköz lecserélése csak az elektronikai hulladék mennyiségét növeli. Ugyanezen okból érdemes megfontolni egyáltalán szükség van-e egy-egy elektromos eszköz megvásárlására.

Olyan termékek vásárlását részesítsük előnyben, amely nem tartalmaz felesleges csomagolást pl. csomagolt zöldség, gyümölcsök vagy egyesével csomagolt édességek. Ha valaki vásárolni indul, vigyen magával mosható, textilből készült újrahasználható szatyrokat és zacskókat. Érdemes kerülni a műanyagba csomagolt termékek megvételét és ilyen esetben csak a legszükségesebbeket szabad megvenni. A papír, műanyag, üveg és alumínium szemetet a megfelelő újrahasznosító konténerekbe kell gyűjteni. 

Ha pedig ruhavásárlásra kerül sor érdemes olyan termékeket venni, amik jobb minőségűek, tartósak és divat szempontból is időt állóak. Vásárláskor érdemes előnyben részesíteni a tiszta pamut anyagokat, ezek újrahasznosítása ugyanis könnyebb és a környezetet is kevésbé szennyezik.

 

 

 

Források:

AzoCleanTech. (2019) What Counts as Plastic Waste? https://www.azocleantech.com/article.aspx?ArticleID=913

dr. Barótfi István (1999) A hulladékok kezelése in Környezettechnika. https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kornyezettechnika-eloszo/index.html

EEA Report (2019) Preventing Plastic Waste in Europe. https://www.eea.europa.eu/publications/preventing-plastic-waste-in-europe

Európai Környezetvédelmi Ügynökség. (2014) Hulladék: probléma vagy erőforrás? https://www.eea.europa.eu/hu/jelzesek/jelzesek-2014/cikkek/hulladek-problema-vagy-eroforras

Faragó T. (2013) A globálisan növekvő hulladékmennyiség és a kezelésére irányuló nemzetközi törekvések. Ipari Ökológia, 2(1): 43-76.

Geyer R. et al. (2017) Production, use, and fate of all plastics ever made. Science Advances 3(7): e1700782.

National Geographic. (2018) We made plastic. We depend on it. Now we’re drowning in it. https://www.nationalgeographic.com/magazine/2018/06/plastic-planet-waste-pollution-trash-crisis/

The World Bank. Tackling Increasing Plastic Waste. http://datatopics.worldbank.org/what-a-waste/tackling_increasing_plastic_waste.html

The World Bank Group. (2018) What a Waste 2.0 – A Global Snapshot of Solid Waste Management to 2050. https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/30317/211329ov.pdf?sequence=11&isAllowed=y

The World Counts. Global Waste Problem https://www.theworldcounts.com/challenges/planet-earth/waste/global-waste-problem

United Nations. (2017) Marine Pollution, The Ocean Conference https://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/Ocean_Factsheet_Pollution.pdf

Példák forrásai:

Parányi Plasztiktalány. Mi az a mikroműanyag? https://mikromuanyag.hu/Mi-az-a-mikrom%C5%B1anyag

South China Morning Post. (2017) China’s most notorious e-waste dumping ground now cleaner but poorer. https://www.scmp.com/news/china/society/article/2112226/chinas-most-notorious-e-waste-dumping-ground-now-cleaner-poorer

teol.hu (2017) Óriási hulladékválság közeleg. https://www.teol.hu/orszag-vilag/belfold-orszag-vilag/oriasi-hulladekvalsag-kozeleg-844179/

The Economist. (2017) The most neglected threat to public health in China is toxic soil. https://www.economist.com/briefing/2017/06/08/the-most-neglected-threat-to-public-health-in-china-is-toxic-soil

The Guardian. (2017) A million bottles a minute: world’s plastic binge ‘as dangerous as climate change’ https://www.theguardian.com/environment/2017/jun/28/a-million-a-minute-worlds-plastic-bottle-binge-as-dangerous-as-climate-change