Mit jelent a nagyipari élelmiszertermelés?
A nagyipari élelmiszertermelés alatt a jelenleg érvényben levő általánosan mezőgazdasági gyakorlatokat értjük, amibe beletartozik a nagyterületű növénytermesztés és nagyüzemi állattenyésztés is. Ezek képezik a mai élelmiszertermelésünk alapjait.
Jelenleg a Föld lakható területének – amelybe a gleccserek által takart és a kopár földek nincsenek benne – 50%-a áll mezőgazdasági kihasználás alatt. A megmaradó területek 26%-a erdőség, 8%-a cserjés, és további 1-1%-a édesvíz, illetve beépített város. Ezt a mezőgazdasági területet pedig tovább lehet bontani az állattenyésztésre és a növénytermesztésre szánt földekre. Az előbbi az összes mezőgazdasági terület 77%-át jelenti (40 millió km2-t) ebbe beleértve az állatok takarmányozásához szükséges termények területét is, a maradék 23% (11 millió km2) az emberi fogyasztásra szánt növények termesztéséhez kell.
Ahogy az emberiség használja a földeket; a területek az arányokat mutatják, nem a valódi felhasználást (forrás: OurWorldInData)
Mi okozza a nagyipari élelmiszertermelést?
Az emberi történelem jelentős részében a világ legjava vadon volt: erdőségek, gyepek és cserjések uralták a tájat. Az utóbbi pár száz évben ez viszont drámaian megváltozott. A nagyjából 10 000 évvel ezelőtt kialakult mezőgazdaságban, a 18. században történt mezőgazdasági forradalommal óriási fellendülés kezdődött. Ehhez egyrészt az ipari forradalommal együtt járó gépesítés, másrészt a vegyipar fejlődése is hozzájárult, amely segítségével egységnyi földterületen több terményt lehetett előállítani mint korábban. A élelmiszerek mennyisége ugrásszerűen megnőtt, áruk csökkent, és velük együtt a népességszám is felszökött. A több ember azonban egyre több élelmet igényelt. Míg 1000 évvel ezelőtt is csak 4000 km2-nyi terület állt művelés alatt, ez ma már több mint 50 millió km2 – és a túlnépesedés miatt egyre nő.
így egyre több területet kezdenek el művelés alá vonni.
Ugyanakkor nem csak az emberiség gyarapodása járult hozzá a mezőgazdaság ilyen mértékű térhódításához, hanem a fogyasztási szokások is – egyre többet eszünk. Ez bizonyos szempontból elkerülhetetlen, hiszen megfelelő tápanyag ellátásra mindenkinek szüksége van. Háromszáz évvel ezelőtt Franciaországban napi 1700 kalória volt az átlag élelmiszerellátás. Ez a statisztikai adat ugyanazt az eredményt mutatja, mint 1965-ben Ruanda, ami abban az évben a World Bank szerint az éhínség által leginkább sújtott területnek számított. Az élelmiszer mennyisége tehát folyamatosan nő, Kínában a legjobban, az elmúlt 300 évben több mint megkétszereződött.
Naponta rendelkezésre álló kalóriamennyiség, 2013-ig (forrás: OurWorldInData)
Ez a többlet élelmiszertermelés különösen tetten érhető a húsiparban. Míg 1961-ben még 71 milliót tonna húst állítottunk elő, addig ez 2018-ra majdnem megötszöröződött, összesen 340 millió tonna került ki a üzemekből. Érdekesség, hogy a növekedés legnagyobb része a baromfitenyésztésen figyelhető meg. Míg az 1960-as években a 9 millió tonna a teljes húsipari termelés 10%-át jelentette, 2018-ra a baromfiipar már elérte a 110 milliót, ezzel a 35%-ot. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a sajtóban sokszor emlegetett, metángáz kibocsátásért felelős marhatenyésztés ugyanakkora arányban van most is jelen a húsiparban, mint 60 évvel ezelőtt. A húsipar legnagyobb mértékű növekedését Kína tudhatja magáének: 3 millió tonnáról 90 millióra emelkedett.
Egy csirkeház Seagrove-ban, Észak-Karolinában, az ország egyik legnagyobb baromfitenyésztő államában (fotó: NPR/Kelly Bennett/Getty Images)
Milyen hatásai vannak a nagyipari élelmiszertermelésnek?
Az egyik legnagyobb hatása ennek a hatalmas mennyiségben előállított élelmiszernek a globáls felmelegedés erősítése, az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának 26%-áért ez az emberi tevékenység tehető felelőssé. Ezen belül is elsősorban a szarvasmarha tenyésztés, ugyanis egy tehén az emésztése során évente kb. 200 kg metánt termel, így a Földön élő 1,5 milliárd példány jelentős teher a földi légkör számára. Több jelentésben próbálták már bemutatni, hogy egyes élelmiszerek előállítása mekkora CO2-kibocsátással jár. A legmeglepőbb talán a sajté. Egyetlen kilogramm sajt 24 kg üvegházhatású gáz termelődésével jár, míg ugyanez az érték a sertés esetén 12 kg, a baromfié pedig 10 kg.
Üvegházhatású gáz kibocsátása 1 kilogramm étel esetén (forrás: OurWorldInData)
A fogyasztással kapcsolatos másik jelentős probléma a nagy távolságokról érkező árucikkekkel kapcsolatos. Sokszor olyan termékeket, amelyeket egy ország máshonnan exportál, saját maga is előállít és külföldre is importálja azt. Ez az országok közötti árumozgás szintén gazdaságmozgató tényező. Ezek a nagy távolságokra történő szállítások azonban jelentős környezetterhelést jelentenek. Ennek a környezetterhelésnek a nagysága függ a távolságtól, illetve a szállítás módjától.
A második az állat- és növényvilágra gyakorolt negatív hatás, aminek két folyamata van. Ahogy korábban szó volt róla, a világ lakható területének fele jelenleg mezőgazdasági használatban van. Az állattenyésztés méretét is jól mutatja, hogy az emlős biomassza 94%-a (!) haszonállat. Ez azt jelenti, hogy ez az állattenyésztésben élő emlősök száma 14-15-szerese a vadon élő emlősökének, súlyosan veszélyeztetve a biodiverzitást. A veszélyeztetett fajokat tartalmazó Vörös Listán lévő 28 000 faj közül 24 000-re jelent veszélyt a mezőgazdaság és az akvakultúra terjeszkedése.
Erre példa a pálmaolajat biztosító farmok területi növekedése is. Az olajpálma termesztése az elmúlt 20 évben majdnem megnégyszereződött, folyamatosan terjeszkedve a biodiverzitás szárazföldi kulcsát őrző Borneo-i és Szumátra-i dzsungelek felé. A legnagyobb veszélyt a már csak ezeken területek élő orángutánokra jelentik. Egy tanulmány szerint 1999 és 2015 között 100 000 orángután tűnt el a szigetről. Szumátrán, a már eredeti méretének felére csökkent esőerdőben pusztán csak 14 000-en maradtak. A természetvédők egy csoportja szerint ez már a faj kihalását jelenti – a kis orángutánok ugyanis 8-9 évet is az anyjukkal töltenek, így a populáció regenerációja csak lassan tud megtörténni. Az elpusztult állatok jellemzően kétféle módon halnak meg a szigeten. Vagy bent égnek az új olajpálma ültetvények szerzése miatt felgyújtott területeken, vagy ha sikerül is valahová elmenekülniük, előbb vagy utóbb a fogyatkozó élelem utáni kutatás közben összefutnak az emberekkel: akik aztán fegyvert fognak és megölik őket.
2017-ben a Sumatran Orangutan Conservation Program (SOCP) természetvédői rögtönzött hordágyat készítenek egy benyugtatózott hím orángután hordozásához, amelyet átszállítanak a pálmaolaj-ültetvényhez túl közel lévő Tripa tőzeglápról, az indonéziai Aceh tartományból (fotó: APNews/Binsar Bakkara/AP)
A harmadik probléma a vízkrízishez köthető. A globális édesvízkészletekből használt vízmennyiség 70%-át a mezőgazdaságra fordítjuk. Ráadásul az óceánok és édesvizek eutrofizációjáért – vagyis amikor tápanyagban gazdag szennyező anyagok jutnak a vizekbe – 78%-ban a mezőgazdaság okozza.
A fejlett gazdasággal jellemezhető országok egyik jellegzetessége, hogy igen nagy feleslegben lehet hozzájutni élelmiszerekhez és egyéb termékekhez. Ez sokszor azt eredményezi, hogy nagy mennyiségben vásároljuk ezeket a termékeket, aminek jelentős része végül kidobásra kerül. Ezt a pazarló magatartást sokszor tetézi, hogy a legtöbb termék előre csomagolt, így jelentős hulladékképződéssel jár. A csomagolóanyagok aránya az utóbbi évtizedekben (tehát viszonylag rövid idő alatt) jelentősen nőtt, komoly környezeti problémát okozva. Tipikus példa a felesleges hulladékra a palackozott vizek példája azokban az országokban is, ahol a csapvíz iható.
Mit hoz a jövő?
Az egyre nagyobb népesség miatt, egyre több élelmiszert kell majd előállítani, ám a mezőgazdaság már így is óriási földterületet és vízkészletet von el a természetes élőhelyektől, és cserébe elősegíti az üvegházhatást és a biodiverzitás csökkenését. Ez az ütemű terjeszkedése hosszútávon nem megoldható, egyre több és több ponton fog előkerülni ennek a túlhajtott rendszernek a hátulütői. Ilyen a tápanyagokban és vitaminokban már kevésbé gazdag gyümölcsök és zöldségek miatt kialakuló minőségi éhezés. Ráadásul egyre újabb és újabb betegségek ütik fel a fejüket, amelyeknek a túlzsúfolt állattenyésztő telepek a forrásai és egyben melegágyai is, elég csak a madárinfluenzára és a sertésinfluenzára gondolnunk.
Ugyanakkor vannak ágazatok, amelyek talán segíthetnek felszámolni ezt a nagyüzemi élelmiszertermelést. 2013-ban mutatták be először az első laboratóriumban növesztett hússal készült hamburgert. Bár a vélemények szerint a húspogácsa kicsit szárazabb volt és íztelenebb a hagyományosnál, ez fontos lépés lehet a rendkívül környezetszennyező húsipar leváltása felé.
Mit tehetünk ellene?
Tudatosabb vásárlási és étkezési szokásokkal egyéni szinten is sokat javíthatunk a helyzeten. Először is érdemes a hazai gyümölcsöket és zöldségeket választani. Ezzel nemcsak támogatjuk egy adott ország termelőit, de a fogyasztásunkkal a környezetet kíméljük, mivel ebben az esetben nincs szükség arra, hogy a gyümölcsök és zöldségek nagy távolságokat utazzanak az asztalunkig. Ugyanezen megfontolásokból érdemes előnyben részesíteni az idénygyümölcsöket és -zöldségeket. Ha vásárolunk, akkor pedig – az árkülönbség ellenére – válasszuk az ökológiai gazdálkodásból, biotermelésből származó termékeket. Mindezekkel együtt törekedjünk a kiegyensúlyozott étrend megválasztására és a lehető legkörnyezetkímélőbb élelmiszer megvásárlására. A mérsékeltebb húsfogyasztással szintén tudjuk kímélni a környezetünket.
Források:
Európai Környezetvédelmi Ügynökség. Mezőgazdaság. https://www.eea.europa.eu/hu/themes/agriculture
Our World In Data. Crop Yields. https://ourworldindata.org/crop-yields
Our World In Data. Environmental Impacts of Food Production. https://ourworldindata.org/environmental-impacts-of-food
Our World In Data. Food Supply. https://ourworldindata.org/food-supply
Our World In Data. Land Use. https://ourworldindata.org/land-use
Our World In Data. Meat and Dairy Production. https://ourworldindata.org/meat-production
Példák forrásai:
444.hu (2019) Két orangután tragikus története mutatja meg, milyen pusztításokat okoz a világ pálmaolaj-fogyasztása az őserdőkben. https://444.hu/2019/07/04/ket-orangutan-tragikus-tortenete-mutatja-meg-milyen-pusztitasokat-okoz-a-vilag-palmaolaj-fogyasztasa-az-oserdokben
BBC. (2013) World’s first lab-grown burger is eaten in London. https://www.bbc.co.uk/news/science-environment-23576143
Index.hu (2019) A sajtgyártás majdnem olyan szörnyű a Földnek, mint a húsipar. https://index.hu/techtud/2019/02/24/a_sajtgyartas_majdnem_olyan_szornyu_a_foldnek_mint_a_husipar/
KÖTHÁLÓ. Válaszd a hazai gyümölcsöt! http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/03.pdf
KÖTHÁLÓ. A fenntartható és tudatos fogyasztás http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/16..pdf
KÖTHÁLÓ. Ökotermékek http://www.kothalo.hu/kiadvanyok/28.pdf
Qubit.hu (2020) Helló, mezőgazdasági forradalom, viszlát, Röfi! https://qubit.hu/2020/04/29/hello-mezogazdasagi-forradalom-viszlat-rofi
Wwf.hu (2015) Orangutans and Palm Oil: Protecting Forests to Help Great Apes. https://www.worldwildlife.org/magazine/issues/summer-2015/articles/orangutans-and-palm-oil-protecting-forests-to-help-great-apes