Mit jelent a túlnépesedés?

A túlnépesedésről általánosan akkor beszélünk, amikor egy populáció (vagy emberek esetén a népesség) egyedszáma a környezeti eltartóképesség fölé emelkedik. A természetes populációknál a túlnépesedést visszacsatolási folyamatok gátolják. A legegyszerűbb ilyen visszacsatolási folyamat, amikor a megnövekedett egyedszámnak már nem elégséges a területen fellelhető táplálékmennyiség, ami a születések számának csökkenését és a halálozási ráta növekedését eredményezi. A populációméret ilyen jellegű finomhangolása gyakori jelenség egyes élőlényeknél, leginkább akkor, ha a populációméret folyamatosan a környezet eltartóképessége körül mozog. Az emberi népesség jelenlegi életszínvonalán magasan a bolygónk és a környezet eltartóképessége felett van, ezért beszélhetünk túlnépesedésről.

A világ népessége 2000-ben elérte a 6,1 milliárd főt, jelenleg pedig már több mint 7,7 milliárdan vagyunk.

A népsűrűség eloszlása 2019-ben (fotó: Reddit/MapPorn)

Mi okozza a túlnépesedést?

Az emberi népesség a faj kialakulása óta folyamatosan növekszik. Az ember történelmének nagy részében halászó, vadászó, és gyűjtögető életmódot folytatott, amikor is a környezeti feltételek befolyásolták a népességszámot. Ebben az időben az új területek meghódítása jelentette az esélyt a népességnövekedésre. A mezőgazdaság megjelenése és elterjedése egy új korszakot nyitott, hiszen ezáltal nagymértékben növelni lehetett a környezeti eltartóképesség egyik meghatározó komponensét, a rendelkezésre álló élelmet. Az ipari forradalom előtti népességnövekedés nem egyenletes, hanem ciklikus volt, ami azt jelenti, hogy a növekedés időről-időre korlátokba ütközött. Ezek a korlátok az éppen aktuális környezeti eltartóképességet, erőforrás-mennyiséget tükrözték, amely körül a népességszám folyamatosan ingadozott.

A népesség gyarapodásában a legnagyobb ugrást az ipari forradalomtól napjainkig eltelt időszak jelenti, ez ugyanis jelentős befolyással bírt a visszacsatolási folyamatokra. Az ipari forradalom kezdetén körülbelül 770 millió ember élt a földön, alig kétszáz évvel később pedig már 2,5 milliárd. A növekedés üteme 1950 és 1990 között volt a legmagasabb. Ennek az időszaknak a végére az emberi népesség elérte az 5,3 milliárd főt. 

Az emberi népesség változása az elmúlt ezer évben (forrás: Population Matters)

Ezt a hihetetlen és gyors növekedést három folyamat eredményezte.

Az egyik az ipari forradalom hatására elindult nagyfokú gépesítés, ami a mezőgazdaság reformját okozta, ugyanannyi munkaerővel több területet sikerült megművelni. Ezt erősítette a XX. század második felében elindult kémiai forradalom, ami a mezőgazdaságban a vegyszerezés elindítást eredményezte. Ennek a két folyamatnak az lett az eredménye, hogy egységnyi területen sokkal több élelmiszer előállítása vált lehetségessé, mint korábban.

A XIX. század előtti időszakban az emberi népességet magas termékenységi és viszonylag magas halandósági szint jellemezte. A halandóság jelentős részét a gyermekhalandóság tette ki, ami nagy befolyással volt a várható élettartamra is. Azonban a XX. században az egészségügy gyorsütemű fejlődésének hatására ez a trend rövid idő alatt jelentősen megváltozott és mind a két érték nagymértékben lecsökkent. Ez volt a harmadik folyamat, amit demográfiai átmenetnek nevezünk. Az átmenet folyamatának fontos jellemzője, hogy a halandósági és a termékenységi ráta csökkenése nem egyszerre következik be. Kezdetben a termékenység még magas, de a halandóság szintje folyamatosan csökken. Ennek következtében a népesség gyors növekedésnek indul. Később a születési ráta szintén csökkenni kezd, majd mind a két érték alacsony szinten stabilizálódik, és a népességnövekedés lecsökken vagy megáll. Ezt a folyamatot láthatjuk a mai nyugati társadalmakban, máshol viszont az átmenet még a népességnövekedés szakaszában tart. Ezért bár lassuló ütemben, de a Föld népessége továbbra is növekszik.

Bangladesi emberek az életüket kockáztatva kapaszkodnak fel a túlzsúfolt vonatokra, hogy családjukkal legyenek a dhakai Eid al-Fitr muszlim fesztivál idején. (fotó: Forbes/K.M.Asad/Getty Images)

Milyen hatásai vannak a túlnépesedésnek?

A túlnépesedés az egyik gyökere a legtöbb környezeti problémának. Ebbe beletartozik a globális felmelegedés, a nagyipari élelmiszertermelés, a vízkrízis, a fokozott energiahasználat és még számos társadalmi probléma.

Az egyik ilyen társadalmi jelenség az urbanizáció. A fogalomhoz két egymással párhuzamosan futó  folyamat is tartozik, az egyik a városodás (vagyis a városok és a városi lakosok számának növekedése) és a városiasodás (a települések minőségi változása, infrastrukturális fejlődése). Míg 1950-ben a világ népességének 71%-a lakott falukban, addigra ez 2000-es évekre drasztikusan lecsökkent. Jelenleg a világ lakosságának 59%-a él olyan kis- és közepes városban, amelynek lakossága kevesebb mint 1 millió fő. Ez a folyamat egyértelműen felerősíti a fenti környezeti terheket.

Míg 1995-ben 22 olyan nagyváros volt a világon, amelynek lakossága öt- és tízmillió között volt, és 14 olyan, amelynek ennél több. 2015-re az előbbiek száma 44-re emelkedett, és 29 olyan város van, amelyben tízmilliónál több ember él, nagy részük a fejlődő világban. 

Dharavi, a Mumbai melletti nyomornegyed; 2,1 km²-én 1 millión élnek (fotó: DNA India)

A túlnépesedés második következménye a szegénység. Az urbanizáció egyik eredményeként a nagyvárosok szélén létrejöttek az ún. bádogvárosok, a nyomornegyedek, ahol a legszegényebb rétegek összetákolt viskókban élik mindennapjaikat. Az abszolút szegénységben élők aránya 1981-es 43%-hoz képest, 2011-re 14%-ra esett. A Világbank 2018-as jelentése szerint a világszegénység ma más 750 millió alá csökkent. Az elmúlt 20-30 évben azoknak az aránya, akik 1-2 dollárból (320-640 Ft-ból) kell megélniük kb. 20-30%-kal csökkent.

Ám a bíztató százalékok nem feltétlenül mutatják a valódi számokat is, hiszen ezalatt az idő alatt a világ lakossága nőt. Így lehetséges az, hogy míg az extrém szegénységben élők száma lefelé indult el, addig a szegénységben élők száma viszont megugrott az 1950-es évektől. Ma is több milliárdan kénytelen néhány dollárból fedezni a napi kiadásaikat.

Gyermek az afganisztáni Kabulban, amely a világ legszegényebb országai közé tartozik (fotó: The Guardian/Altaf Qadri/AP)

A harmadik hatása a túlnépesedésnek az szegénységgel is együtt járó éhínség. Napjainkban messze túl sok ember tekinthető alultápláltnak vagy éhezik, közel 690 millió ember alultáplált, 2018-ban pedig 5,3 millió gyermek halt meg alultápláltság következtében. A legkritikusabban érintett területek a Szaharától délre és Dél-Ázsiában találhatóak – a legrosszabb a helyzet Csádban, Kelet-Timorban és Madagaszkárban. Az éhínség enyhítését vagy megszüntetését célzó törekvések pedig rendre kudarcot vallanak. Az éhínség pedig közvetlenül hatással van az itt élők egészség állapotára, számos betegség fő forrásának számít. 

A szárazság elől menekült szomáliai fiúk sorban állnak, hogy élelmiszer-segélyeket kapjanak a szomáliai Mogadishu-i tábor ételosztó központjában (fotó: News/Farah Abdi Warsameh/AP)

Bár a fenti problémák elsősorban a fejlődő társadalmakat sújtják, a fejlett országokban egy másik jelenséggel kell majd megküzdeniük: az illegális és legális bevándorlással. A bevándorlásnak kétségkívül pozitívumai is vannak: a sokszor stagnáló vagy csökkenő népesség létszámát a bevándorlók és gyermekeik száma megemeli, fenntartva a fiatalok és idősek közötti egyensúlyt és ezzel a gazdasági stabilitást. Azonban a bevándorlók ellen sokszor alakul ki ellenérzés a lakosság körében, felerősítve a szélsőjobboldali mozgalmakat és a rasszizmust. Ez a tendencia mutatkozik meg Franciaországban, az Egyesült Államokban és a 2011-es norvégiai lövöldözés is szomorú példája az idegenellenes mozgalmak megerősödésének. 2017-ben Dél-Afrikában felerősödtek a bevándorlók elleni támadások, a feldühödött tömeg boltokat fosztott ki és halálos áldozatokat is szedett. Az eseményekre reagálva ellentüntetések indultak az ország több pontján. A bevándorlás hatékony korlátozását egyedül Japán valósította meg, ám valószínűleg komoly árat fog fizetni érte: társadalma egyre jobban elöregszik. 2011-ben a lakosság mindössze 13%-a volt 14 éves vagy annál fiatalabb, ellenben 23%-a volt 65 éves vagy annál idősebb. Az ország népessége pedig 2010 óta folyamatosan csökken.

Az egyik idegengyűölet elleni tüntetés plakátja Dél-Afrikában (fotó: ThisDayLive)

Mit hoz a jövő?

Nagyon sok előrejelzés született arra vonatkozóan, hogy a növekedés meddig fog tartani. A legelfogadottabb elméletek szerint ez körülbelül 2050-ig folytatódni fog és akkor hozzávetőlegesen 9-10 milliárdan leszünk. Feltételezések szerint, ennek a várható népességnövekedésnek a felét hat ország fogja produkálni (Kína, India, Pakisztán, Nigéria, Banglades és Indonézia).

Érdemes viszont szem előtt tartani, hogy a világunk véges. Ez azt jelenti, hogy a Földön található természeti erőforrások, amelyeket a mindennapi életben használunk javaink előállítására nem korlátlanok. Ha az erőforrások végesek és az erőforrásokat használók száma nő, akkor az egy főre jutó erőforrás-mennyiségnek óhatatlanul csökkennie kellene. Ezt egyenlőre közvetlenül nem érezzük a bőrünkön, hiszen az életszínvonalunk folyamatosan nő (világszinten minden évben több élelmiszert fogyasztunk, több energiát-, több vizet használunk stb.). Ez azért lehetséges, mert a természeti erőforrások egy része hosszabb-rövidebb idő alatt megújul (vannak kivételek pl. fosszilis energiahordozók), de ha a felhasználás sebessége gyorsabb, mint a megújulás sebessége, akkor előbb vagy utóbb elfogynak. Ezt jelképezi az ökológiai túllövés napja. A túllövés napja egy jelképes dátum, azt a napot jelzi, amikorra az emberiség felhasználta a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Ez a népesség növekedésével évről-évre korábbra tolódik, mostanában július végére, augusztus elejére esik. Ebből következik, hogy jelenleg az ökoszisztéma rugalmasságából tartjuk fenn az életszínvonalunkat, ami tulajdonképpen orosz rulett.

A probléma tehát az, hogy ez a mesterséges eltartóképesség emelkedés nem fenntartható, hosszútávon biztosan csökkeni fog. Ennek oka, hogy a nagyipari élelmiszertermelés nem megújuló módon használja a bolygó erőforrásait. Ráadásul a folyamat nagyon hosszú ideje tart, tehát amikor az eltartóképesség szintje visszazuhan, nagyon magas lesz a népességszám. Ekkor a visszacsatolási folyamatok sokkal drasztikusabban fejtik ki hatásukat, hiszen az egyedszámot sokkal nagyobb mértékben és gyorsabban kell az új eltartóképesség szintjére csökkenteni. Az emberi történelemben is láttunk már hasonló példát.

Tikopián, ezen a kis Csendes-óceáni szigeten évszázadokig létezett egy ökológiailag fenntartható társadalom. Ennek egyik mérföldköve volt, hogy az őslakosok meghatározták, hogy hány embert tud a sziget eltartani és ezt a számot minden körülmények között tiszteletben tartották. A XX. század elején megérkeztek a szigetre a keresztény misszionáriusok és megtérítették Tikopia lakóit. A népességszabályozó módszereket – amelyek évszázadokik biztosították a meghatározott populációméretét – betiltották. Ennek következtében a népességszám gyors növekedésnek indult. 1952-ben két nagy tájfun elpusztította a sziget termésének nagy részét, és a szigeten komoly élelmiszerhiány lépett fel. Ez egyébként nem ritka esemény Tikopián, hiszen a sziget az óceán olyan övezetében fekszik, ahol 10 évente átlag 20 tájfun vonul végig. Ilyen magas népességszámnál viszont már nem tudták ellátni a lakosságot megfelelő mennyiségű élelmiszerrel és csak külső segítséggel és élelmiszersegélyekkel tudták kezelni a kialakuló társadalmi krízist. A bolygó esetében azonban ilyen külső segítségre nem számíthatunk.

Mit tehetünk ellene?

Közvetlenül semmit sem tehetünk a túlnépesedés ellen, hiszen ennek a folyamatnak döntő része nem nálunk és nem az átlagember szintén zajlik. 

Amikor Kínában kísérletet tettek erre, az nem volt éppen sikernek mondható program. 1979 és 2015 vezették be az egykepolitikát, ami súlyos büntetéssel sújtotta a több gyermeket vállaló családokat. A politikai vezetésnek akkoriban a munkanélküliségi ráta növekedése, a munkahelyek hiánya, a nagyszámú születési arány és az egy térségben élő emberek számának nagysága volt a fő motivációja. Az új szabály szinte már túlságosan is sikeres volt, drasztikusan lecsökkentette a gyermekvállalási hajlandóságot és ezzel a társadalom elöregedését eredményezte. Mindezek mellett komoly pszichés terhet jelentett a társadalom egy jelentős részének, így közel sem tekinthető egy eredményes programnak.

Bár ezen a szinten nincsenek lehetőségeink közvetve viszont tehetünk azért, hogy csökkentsük az emberi bioszféra-átalakítás mértékét. Láthattuk, hogy az előrejelzések szerint világszinten a népességnövekedés valószínűleg meg fog állni a következő évtizedekben és hozzávetőleg 10 milliárd fő körül tetőzik. Elvileg elképzelhető, hogy a Föld el tud tartani ennyi embert, viszont ahhoz sokkal alacsonyabb átlag életszínvonalon kell élni. Tehát, amit mi tehetünk a fogyasztási igényeink jelentős visszaszorítása, ezáltal pedig az egy ember környezetterhelésének csökkentése.

Források:

24.hu (2016) 2030-ra a világ lakosságának kétharmada városlakó lesz.

Agonács Izabella. A kínai egykepolitika. Publikon http://www.publikon.hu/application/essay/581_1.pdf

Dívány.hu (2019). Így tette tönkre egy generációt a kínai egykepolitika. https://divany.hu/vilagom/2019/08/12/kinai-egykepolitika/

Globális problémák. A Föld túlnépesedése. http://globalproblems.nyf.hu/globalis-problemak/a-fold-tulnepesedese/Global Hunger Index https://www.globalhungerindex.org/results.html

Kaiser Ferenc. (2011) A túlnépesedés és globális biztonsági kihívásai II. Biztonságpolitika http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/kaiser_ferenc-a_tulnepesedes_es_globalis_biztonsagi_kihivasai_ii_.pdf

Medvéné dr. Szabó Katalin. (2013) A túlnépesedés, a szegénység és az éhezés. in A fenntartható fejlődés gazdaságtana

Takács-Sánta András, Bódi Balázs (2016) Tikopia társadalma, amely elkerülte a közlegelők tragédiáját. https://socio.hu/uploads/files/2016_3/tikopia.pdf